Már csak perceim maradtak
hogy viszonozzam amit Tőled kaptam.
Hazudnék még, de a szavak elhagynak.
Mint mindig, ábrándozom csak.

Micsoda fölcserélt szerep,
hogy adhat gyermek az anyjának Életet?
Halálba kísérlek, itt vagyok veled!
Rajtad a Megváltó arca,
miért én, aki megmarad?

A Tokaji itt áll bontatlan,
félretettük, hogy egyszer, majd...
lesz-e még örömteli pillanat?

Az ablaknál ahol sokszor álltál
most én intek utánad.
Miért öröm a születés,
az elmúlás miért bánat?

Kérdéseimre honnan jön majd válasz?
Ha itt hagytál, miért vágyom
oly kérlelhetetlenül utánad!


(2008. augusztus 14. utáni napokban)