Neked a shell tölt nekem az áfor, nekem az oroszok neked az ifor. Búcsúzik tőled a templomi kántor eltűnik innét akár a kámfor. Neked a Simpson a család, nekem a Mézga, Az én csajom dagadt, a tiéd meg vézna, Hiába nyitod a szemedet tágra, holnap fejedre esik egy tégla, Jobb pár dolgot megtenni még ma. Elhúzok innét, francia kulcs és magyar vándor ebben a világban nem kell már kántor.

Hajtom a munkát, lógnak a beleim, Kizsigerelnek az üzletfeleim. a Vatikán város zsúfolt terein üvölt a Mozart hallgat a Zeppelin Elhúzok innen, nem kell csak pár cucc, kopasz kutya és rózsaszín párduc. Csörög a telefon, csörögefánk, hiába üvölt a szobából apánk, nem vesszük föl mert tele a pofánk. Dobott a média, az egyház sem pártol Nem kell a templomba többé már kántor elhúzok innét, akár a kámfor.

Fényes idők, tündöklő napok, konzum terror – pedofil papok. Jobboldal, baloldal, árok, hol itt, hol ott lófrálok, Jobbra azt mondom, potyka, mentémen csillog a nemzeti pityke. Balra meg azt súgom: rántott ponty tartár, nevet a pincér, vihog a bankár. Mit tegyen egy katolikus, liberál, de nem bolsevik kántor, eltünik innét, s letelepszik máshol.